A 80-as és 90-es években sok afrikai országban nem álltak rendelkezésre olyan nyomdagépek, amelyekkel plakátokat lehetett volna nagy tételben nyomtatni, ezért képzőművészek festették a filmplakátokat. Az eredmény a legtöbb esetben finoman szólva érdekesre sikerült. A hol vicces, hol bizarr alkotások keletkezésének az is az oka, hogy a művészeket rendszerint arra kérték, hogy a plakát a történettől függetlenül legyen minél izgalmasabb, és a grafikusok gyakran nem is láthatták előre a filmet. Különösen Ghána jeleskedett a “bootleg” plakátok gyártásában. A 2000-es évektől aztán Afrikában is megjelentek a modern technológiák, és a kézi gyártású plakátok korának leáldozott. Egészen addig, amíg a nyugati gyűjtők fel nem fedezték őket.