Valószínűleg egy férfi nem szívesen ülne be a moziba egy romantikus vígjátékot végignézni. Vannak azonban olyan példák ebben a műfajban, melyek nem kevésbé szórakoztatóak, mint némelyik akciófilm gyors esemény-sorozatokkal és rengeteg vérrel.
Ráadásul nem egy olyan romantikus vígjáték van, aminek kivételesen mély a mondanivalója, telehintve elgondolkoztató párbeszédekkel. Íme néhány példa.
1) Római vakáció (Roman Holiday, 1953)
Anne (Audrey Hepburn) ki nem állhatja a pompát, a ceremóniát, az unalmas és borzasztóan idegesítő szabályokat. Az egyetlen probléma, hogy ő nem egy kisember, hanem történetesen egy hercegnő. Akárcsak a bájos osztrák uralkodófeleség, Sissi, Anne hercegnő is megelégeli egy idő után a fényűző életet, és úgy dönt, megszökik, hogy felfedezze Rómát, akárcsak a hétköznapi emberek. Mivel nagy mennyiségű nyugtatót adnak be neki, ez a terve bonyolultabbnak ígérkezik, mint ahogyan azt ő elképzelte: félájultan bolyong, míg végül öntudatlanul lerogy egy padra. Joe Bradley (Gregory Peck), az amerikai újságíró talál rá, ezzel kezdetét veszi az őrült kaland, motorbiciklis száguldással, romantikus esti tánccal. Az álomból azonban előbb-utóbb fel kell ébredni…
2) Aludj csak, én álmodom (While You Were Dreaming, 1995)
December 24-én csak az igazán elvetemült emberek dolgoznak, vagy azok, akiknek semmi magánéletük nincsen. Lucy (Sandra Bullock) az utóbbiak közé tartozik: szülei nem élnek, egyetlen társasága a cicája, így a főnöke berángathatja szenteste is. Ahogyan azonban a jegyeket adja ki (Lucy ugyanis a metrónál dolgozik), lehetősége adódik, hogy valami különösen hősieset tegyen: megment egy vadidegen férfit, aki eszméletlenül zuhant a sínek közé (Lucy nem mellékesen titokban reménytelenül szerelmes a magas, jóképű úriemberbe). Ezzel azonban akaratlanul egy önműködő gépezetben találja magát: a baleset után kómába esett Peter (Peter Gallagher) családja Lucy elszólása nyomán azt hiszi, hogy ő a jövendőbeli feleség és ezzel máris kész a zűrzavar, megspékelve egy gyanakodó testvérrel (Bill Pullman), valamint egy szívbeteg nagymamával, aki bizonyára nem viselné jól, ha kiderülnie a turpisság.
3) A szerelem hálójában (You’ve Got a Mail, 1998)
Nem sok ember mondhatja el magáról manapság, hogy nem internetfüggő, de hogy az már a múlt században is jellemző volt Kathleen Kelly-re (Meg Ryan), Joe Fox-ra (Tom Hanks) és még biztosan másokra is a bűvös „Levele érkezett!” üzenet nyomán, az igen megdöbbentő. Az említett két személy esküdt ellenségek az üzleti életben (mindketten könyvesboltot vezetnek, több-kevesebb sikerrel), de merő véletlenségből meghitt levélváltásokba bocsátkoznak egymással, természetesen tudtukon kívül, álnévvel. Amikor aztán megérik az idő, hogy élőben is megismerkedjenek a levelezőpartnerek, az óvatos Joe meglesi a hölgyet a találkahelyen, és elhűlve tapasztalja, hogy vetélytársának írta azt a sok szívmelengető sort. A bonyodalom csak itt kezdődik. Eme romantikus vígjáték Nora Ephron (Julie és Julia, A szerelem hullámhosszán) kiváló rendezését dicséri, aki László Miklós színpadi szerző közreműködésével írta a forgatókönyvet.
4) A randiguru (Hitch, 2005)
Szíve mélyén minden ember „az igazira” vágyik- közben pedig megállás nélkül váltogatja a partnereit. Ez a romantikus vígjáték azonban egy olyan randigururól szól, aki a hosszú távú kapcsolatok szakértője. Alex (Will Smith) csak azért vállalta el példának okáért Albert Brennaman (Kevin James) ügyét, mert meggyőződött róla, hogy a férfi önzetlenül tekint Allegra Cole-ra (Amber Valletta), a legeslegjobbat kívánja neki, még ha azt nem is ő, Albert adhatja meg a nő életében. Sara Melas (Eva Mendes) pletykarovat-vezető beleköp a randiguru levesébe, és mindent a feje tetejére állít, még a megfontolt Alex-et is.
1 2
