Az embernek nehéz a problémáiról beszélni, de sokszor kell egy bátor és őszinte ember, akin felbuzdulva mi is kitárulkozhatunk. Annak ellenére, hogy minden ötödik amerikai orvosi szempontból lelki beteg, csak kevesen merik kimondani a kényelmetlen igazságot.
Ezek a celebek nyilvánosságra hozták, hogy mentálhigiénés kezelésben részesültek, hogy könnyebb legyen azoknak a sorstársaiknak is segítséget kérni, akik hasonló betegségtől szenvednek.
1) Leonardo DiCaprio, rögeszmés-kényszeres személyiségzavar
Bármi is legyen ez a kényszerbetegség, a neve alapján sem hangzik túl csábítónak. Az egyetlen vonzereje, ami miatt mégis érdekli az embereket, az az a tény, hogy Leonardo DiCaprio gyerekkorában ettől szenvedett. Az Aviátor miatt újult ki nála ez a betegség. „Emlékszem, a sminkes asszisztensem támogatta oda a jelenet beállításához. Annyiszor megőrjített, hogy több mint tíz percbe telt ez a művelet!! Hónapokkal a filmezés után még tartott, és ma sem múlt el teljesen.”
2) Hayden Panettiere, szülés utáni depresszió
Panettiere meglepő módon nem titkolta a Hollywoodban szokatlannak ható „gyengeségét”. „Rengeteg a félreértés ezzel az mentális betegséggel kapcsolatban. Sokan azt gondolják, nem igazi, csupán kitaláció. Egyesek legyintenek, és elintézik egy felkiáltással, hogy »Csak a hormonok!« Elhessegetik maguktól még a gondolatát is, pedig ez egy kontrollálhatatlan állapot. Nagyon fájdalmas és ijesztő. Az ebben szenvedő nőknek komoly segítségre van szükségük!”
3) Jared Padalecki, depresszió
Padalecki sem rejtette véka alá lelki nehézségeit. „Úgy kiütött, mint egy zsák tégla. Csupán 25 éves voltam. Saját tévéműsorom volt. Szerettem a kutyákat, rengeteg barátom és rajongóm volt. Élveztem a munkámat, de nem tudtam megmagyarázni, mi lett rajtam úrrá. Semmi értelme nem volt. Nemcsak a munkanélküliek és a társadalomban helyüket nem találók lehetnek depressziósak.”
4) Carrie Fisher, bipoláris zavar
A színésznőt a legtöbben csak Leia hercegnőként ismerik. A nemrégiben elhunyt Fischer élete sem volt fenékig tejfel. „Néha nem akartam az az ember lenni. Nem akartam egy kvázi túszejtő lenni egy vacsorapartinál. Nem volt más választásom, mint nyolc órás telefonbeszélgetéseket folytatni. Amikor a mániám kierősödik, úgy érzem, egy magas hegy felett repülök, de egyre jobban felgyorsul minden. Nehezebben építek ki kapcsolatot a külvilággal: a mondataim zavarosabbak lesznek, képtelen vagyok követni mások gondolatmenetét. Nem tudok aludni, és nem vagyok megbízható.”
